Első szakmai gyakorlatom
Mindenki egy zseni. De ha egy halat az alapján ítélsz meg, hogy milyenek a képességei a fára mászáshoz, abban a hitben élheti le az egész életét, hogy hülye.
Albert Einstein
2017.01.27-én (pénteken) töltöttem az első szakmai gyakorlatom egy általános iskolába.
Előtte való nap (csütörtökön) is bementem az iskolába, meghallgattam a tűzvédelmi oktatást, a házirendet (ami nem volt ismeretlen számomra) illetve bemutatkoztam az első osztálynak akiknél pénteken az első gyakorlati napomat töltöttem.
Péntek reggel izgatottan sétáltam az iskola felé, azon gondolkozva,hogy a gyerekek milyen fogadtatásban fognak részesíteni. Az osztályterembe belépve a gyermekek részéről meglepődöttség fogadott. Számtalan aranyos meglepett arcocskát láttam - és habár előző nap bemutatkoztam nekik, elmondtam, hogy miért is leszek köztük - akik nem egészen értették,hogy miért is vagyok én ott.
08:00 előtt 10 perccel a gyermekek a tanító néni felügyeletével kétszer elpróbálták a farsangi produkciójukat. Első alkalommal szétszórtak voltak, másfelé figyeltek. Ebből kifolyólag az előadás sem sem sikerült túl fényesen. Ám másodjára mikor a tanító néni nem koordinálta a gyermekeket - hanem magukra voltak utalva - sokkal jobban összpontosítottak a feladatra és egymásra is.
Majd az első tanóra előtt imádsággal indította a napot az osztály. Ezután 08:00-08:45 között magyaróra zajlott. Első lépésként a tanító néni segítségével ellenőrizték a gyerekek a házi feladatukat. Majd a tanító néni ismertette a soron következő megtanulandó betűt, amely a cs betű volt. Ráhangolódásképpen egy olyan dal eléneklése következett melyben számos cs betű szerepelt. A gyerekek feladata a dal éneklése közben a dalban szereplő cs betűk megszámlálása volt. Majd ezt követően elővették az Írjunk szépen,helyes Sünivel! gyakorló munkafüzetüket és a fent említett betű helyesírását gyakorolták. Eközben a tanító néni egyesével körbement az osztályba és minden gyermek munkáját ellenőrizte illetve ha szükséges volt kijavította. Az óra végén a házi feladat kijelölése következett amely 5 feladatot jelentett a munkafüzetükbe illetve a diákok lehetőséget kaptak szorgalmi feladat elkészítésére is.
A soron következő óra az ének-zene volt. Az óra elején a tanító néni a farsanggal ismertette a gyerekeket, bevonta őket az órába azáltal,hogy kérdéseket tett fel nekik. Ilyen kérdés volt például: A farsangi időszak minek a kezdetéig tart? (Nagyböjt.) Ezt követően az Itt a farsang áll a bál című dal énekelte el az osztály illetve táncoltak is.
Ezután a gyermekek az ének füzetükbe címként felírták,hogy "Farsang" és a feladatuk a következő volt: rajzolniuk kellett az elénekelt dalhoz kapcsolódóan egy rajzot. Számomra nagyon pozitív meglepetés volt ez a feladat hiszen az ének óra keretében a gyermekek nem csak énekeltek, nem csak az énekhangjukat fejlesztették hanem a kreativitásuk is fejlődött, illetve a kézügyességük is. Ennek tetejébe pedig még az énekelt dalt is össze kellett kapcsolniuk a rajzukkal, és ezt mindenképpen fejlesztő hatásúnak gondolom!

A harmadik óra a matematika volt. Első feladatként a gyermekek a házi feladatukat ellenőrizték majd pedig az óra hátralévő részében matematikával kapcsolatos játékok zajlottak. Az első játék a számkirály volt. Mindamellett,hogy a játék fejleszti a figyelmet, a gondolkodást, a memóriát és a számolási készséget nekem a kedvenc alsó osztályos játékom volt, ezért nosztalgikus gondolatok közepette követtem nyomon a játékot. A következő játéknál egy gyermek a táblának háttal állt, egy másik pedig a táblára felírni 0-20-ig egy számot. A táblának háttal álló gyermek feladata az volt,hogy a többiek segítségével találja ki,hogy mely szám van felírva a táblára, még pedig úgy,hogy a padban ülő gyermekektől kérdezhetett. Például: A felírt szám kétjegyű? A válasz: Igen. Így egyre közelebb került a megoldáshoz. Majd a harmadik játékban a tanító néni gondolt egy számra. A gyermekek 0-10-ig felírták a számokat a füzetükbe. A tanító néni ezt követően instrukciókat adott meg: A gondolt szám páros (tehát a gyermekek az összes páratlan számot áthúzták), a gondolt szám nagyobb mint 5. Majd szép lassan csak egy szám maradt a füzetükbe ami nem volt kihúzva így megkapták a megoldást. Az óra végén a házi feladat kijelölése következett.
A negyedik és ötödik órán kimentünk a gyermekekkel a közeli parkba. A séta alatt 7-8 gyermek körém gyűlt és mindenki mesélt magáról valami érdekeset. Nagyon örültem,hogy megbíznak bennem,hogy elfogadták,hogy köztük vagyok és próbálnak kapcsolatot létesíteni velem. Nehézségnek éreztem viszont,hogy 4-5 gyermek egyszerre beszélt és mindenki várt tőlem valamiféle választ, de legfőképpen figyelmet. Próbáltam mindenkit meghallgatni és mindenkivel beszélgetni. Majd ami nagy öröm volt számomra: hívtak magukkal játszani. Így egy 20 perc elejéig újra gyermeknek éreztem magam hiszen velük fogócskáztam, bújócskáztam, játszottam. Ekkor már úgy éreztem,hogy teljesen a bizalmukba fogadtak ami nagyon megtisztelő érzés számomra. Ám visszafelé sétálva az iskolába kisebb vita alakult ki,hogy ki mellé üljek ebédnél, ki legyen a párom. Ezt a helyzetet nem tudtam kezdetben megfelelőképpen kezelni, de később sikerült mindenki kedvére tennem azzal,hogy cserélgettem,hogy mikor ki a párom.
Az iskolába visszaérve az ebéd következett. Majd ebéd után, szabad foglalkozás kezdődött. Ilyenkor a gyermekek kimennek az udvarra és játszhatnak egy órát szabadon. Ám mivel kifáradtak a sétába most bent játszattak az osztályterembe. Én a tanító néninek segítettem eközben a gyermekek által elkészített madáretetőt befejezni.
Az egy óra játék után következett az önálló munkavégzés. Minden befejezett házi feladatot be kellett mutatni a tanító néninek aki a sikeres feladatokat nyomdával jutalmazta. Ha hiba volt a feladatba akkor pedig a gyermekkel közösen kijavították. Boldog voltam mert egy kislány szerette volna,hogy segítsek neki , ebből adódóan melléültem és segítettem a magyar illetve matek házi feladatot megoldani. Sikeresen elmagyaráztam neki azokat a feladatokat amelyeket nem értett. Az önálló munkavégzés 15:00-ig tartott majd a gyermekek uzsonnát kaptak aztán össze kellett pakolniuk az osztályterembe.
Összegzésképpen azt tudom elmondani,hogy nagyon jól éreztem magam az osztályban, nagyon megtisztelő számomra,hogy befogadtak maguk közé a gyermekek illetve úgy érzem a tanító néni segítségére is voltam. Elbúcsúzáskor sokan meg is öleltek és két kislány még rajzot is adott nekem amik nagyon szívhez szólóak voltak.
Alig várom a következő alkalmat,hogy újból eltöltsek egy napot az osztályban! :)
R.